A "Sorsok és Szenvedélyek" című sorozatot azzal a szándékkal indítottuk útjára két évvel ezelőtt, hogy a ma már egyre jobban hozzáférhető tudományos és isme¬ret¬terjesztő irodalom mellett egy másik megvilágításban is megmutassuk a szenvedély¬betegségek természetét. Gyakran hallani kritikát a szakemberek lényeget elfedő és élményeket, érzelmeket számokká, grafikonokká egyszerűsítő "okoskodásáról", s meg kell vallanunk sok igazság van ezekben a meglátásokban. Nem véletlen, hogy a kutatások egy napjainkban fellendülő irányzata, a narratívák, elbeszélések elemzése révén, pont valamiféle köztes megoldásra törekszik, hiszen bár megjelenik, elemez és értelmez a kutató, a kutatás nyersanyaga viszont nem kérdőíves adat, hanem a szöveg, az elbeszélés. Nos, a "Sorsok és Szenvedélyek" sorozat nem megy el eddig a köztes állapotig sem, kizárólag olyan kötetek jelennek itt meg, amelyeknek "főhőse", szerzője és értelmezője egy és ugyanazon személy. Fekete Péter kötete is ilyen. Visszatekintés egy szenvedélyekkel teli életút első évtizedeire, s bár a szerző időközben szakemberré is vált, s ma már - hazánkban az elsők egyikeként - addiktológiai konzultánsként dolgozik, könyvében mégis óvatosan bánik az elméletekkel, magyarázatokkal, ezeket is a maga szubjektív szűrőjén és tapasztalásain keresztül kezeli.
Tudomásunk szerint hasonló kötet játékszenvedély-betegség témában - a szerző korábbi írásától eltekintve - nem jelent meg Magyarországon, sőt a téma ma még a szakirodalomban is meglehetősen elhanyagoltnak számít. A társadalom, úgy tűnik összehasonlíthatatlanul érzékenyebb a kémiai szerekkel kapcsolatos függőségekre (különösen az illegális szerekre), miközben a viselkedési függőségek széles skálájának veszélyeit alig-alig képes felismerni. Alapjaiban torzító nézetből fakadhat ez, amelyben a személy jelentősége a háttérbe szorul, s az előtérbe a szenvedélyt keltő dolog kerül. Márpedig a drogok valóban félelmetesebbnek és pusztítóbbnak tűnhetnek, mint a játék. A problémák megítélésében azonban mégiscsak megfeledkezünk arról, hogy semmi sem önmagában válik pusztítóvá, hogy nem a drog a veszélyes, hanem a drogok használata, és természetesen nem a játék, hanem az életből minden más fontos tevékenységet kiszorító kényszeres játszás. S az, hogy ki válik rabjává akár a drogoknak, akár a játéknak az legalább oly mértékben függ a személy jellemzőitől, problémáitól, érzékenységeitől, mint magától a szertől. A könyv - a sorozat célkitűzésével egybevágó - üzenete, hogy az emberben keressük és a személyes sorson keresztül értsük meg a szenvedélybetegségek természetét nem hangsúlyozható eléggé.
(Demetrovics Zsolt, sorozatszerkesztő)
Kiadó honlapja :
